Kamaszkorban a szülő-gyerek kapcsolat jelentős változáson megy keresztül. Olyan életkorban vannak a kamaszok, amikor kényelmetlennek érezhetik a szülők társaságát. A szülők ölelése helyett inkább a barátaikkal vagy a szobájukban számítógépezve töltik az idejüket.
A kamaszkor azért is nehéz, mert a kamasz még nem felnőtt, de már nem is kisgyermek. Elég önálló a gondolkodása ahhoz, hogy egyre jobban az őt körülvevő világra irányítsa a figyelmét és keresse a helyét. Még nem tudja, hogy pontosan ki, de már benne van a tudat, hogy az útkeresés fontos. Ez az időszak sok kamaszt összezavar, mert nem minden kérdésre van egyértelmű válasz. Közben az iskolában is egyre több feladatot kapnak, ami elfárasztja és leköti őket. Ezért is érthető, hogy miért nehéz közös témát találni velük.
A szülőknek is alkalmazkodni kell a változásokhoz
Mivel a kamaszok sokkal önállóbbak a fiatalabb gyerekeknél, a szülőknek is meg kell érteniük, hogy a változások egy természetes folyamat részei.
Adjuk át saját tapasztalatainkat
A szülők útmutatásukat saját fiatalkori példájukon keresztül tudják átadni a legjobban. Meséljünk magunkról és a gyerekkorunkról. Így tudni fogja a gyerekünk, hogy a kamaszkor nekünk is nehéz volt. Fontos a rendszeres kommunikáció és ne arra korlátozódjon a beszélgetés, hogy mi volt az iskolában.
Legyünk türelmesek és ne erőltessük a beszélgetést
Nem szabad nyaggatni a gyerekeket. Senki sincs mindig beszélgetős hangulatban. Próbáljunk empatikusak lenni, mert a gyerekeknek sem könnyű.
Keressünk közös témákat
Érezze a gyerekünk, hogy nemcsak a dolgozatokról és az otthoni tennivalókról tudunk beszélni. Miről beszélgethetünk velük? Kérdezhetünk például a baráti társaságukról. Érdeklődhetünk kedvenc témáikról a sport, videójáték, zene, film témakörökben, mert a szórakoztató témákról könnyebben lehet beszélgetést folytatni. Hátha akad olyan kapcsolódási pont, amitől elindul egy hosszabb beszélgetés. Ha megismer minket jobban a gyerekünk, jobban meg fog bennünk bízni. Ez egy folyamat, amin dolgozni kell.
Igyekezzük megismerni a gyerekünket
Minden gyerek más. Vannak, akik kimondottan szeretnek otthon az iskoláról vagy továbbtanulási terveikről mesélni, míg másokat ez inkább elidegenít. Ha megfigyeljük, hogy a gyerekünk szeme milyen témáknál csillan fel, könnyebben megtalálhatjuk vele a közös hangot.
