Veszélyeztetett axolotl-ok szabadon engedése új reményt hoz a ritka kétéltű számára

A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a különös, örökké mosolygó mexikói axolotl, a legújabb kutatások szerint sikeresen alkalmazkodott az mesterséges vizes élőhelyekhez. Az eredmények reményt adnak a faj hosszú távú fennmaradására, amely már a kihalás szélére került. A tudósok 18, fogságban nevelt axolotlt szabadítottak el Mexikóváros közelében, olyan helyre, ahol a vizes élőhelyeket helyreállították, illetve mesterségesen létrehozták. A kutatók rádiókövető eszközökkel látták el az állatokat, és megfigyelték, hogy mindkét helyszínen sikeresen túlélték a körülményeket, sőt, még gyarapodtak is. Dr. Alejandra Ramos, a Baja California Autonóm Egyetem vezető kutatója elmondta, hogy ez egy „lenyűgöző eredmény”. A kutatási eredmények a PLoS One tudományos folyóiratban jelentek meg, és a kutatók úgy vélik, hogy az axolotl visszavezethető a természetes élőhelyére.

A Xochimilco vizei, amelyeket a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok formáltak és a hegyekből érkező forrásvíz táplált, egykor tele voltak ezekkel a kétéltűekkel. Ám ahogy Mexikóváros terjeszkedett, az urbanizáció, a szennyezés és egyéb nyomások a kihalás szélére sodorták az axolotlokat, és egyes becslések szerint már csak mintegy 50 példány élhetett a vadonban. „Ha elveszítjük ezt a fajt, elveszítjük mexikói identitásunk egy részét” – mondta Dr. Luis Zambrano, a Mexikói Nemzeti Egyetem társkutatója. Az axolotl nem csupán egy kétéltű, hanem ikonná vált a mexikói kultúrában. Az azték legenda szerint a lény egy isten, aki szalamandra formájában él – az azték tűz- és villámost a Xolotl isten, aki szalamandraként rejtőzik.

Dr. Zambrano hozzátette, hogy ha képesek vagyunk helyreállítani ezt a vizes élőhelyet és visszaállítani az axolotl populációját egy több mint 20 milliós városban, akkor az emberiség számára reményt ad. A kutatók, hogy megalapozzák az állatok szabadon bocsátását, együtt dolgoztak helyi gazdálkodókkal és önkéntesekkel, hogy olyan vizes élőhelyi „menedékeket” hozzanak létre az axolotlok számára, ahol természetes vízszűrő rendszereket telepítettek. Az állatokat két különböző helyszínen engedték szabadon: az egyik Xochimilcóban, a másik pedig egy elhagyott kőbányában, amely az évtizedek során mesterséges vizes élőhellyé alakult.

Minden egyes axolotlt rádiókövető készülékkel láttak el. „A legcsodálatosabb hír, hogy mindegyikük életben maradt” – nyilatkozta Dr. Ramos a BBC Newsnak. „Sőt, azok, akiket újra elfogtunk, még súlyt is gyarapítottak – tehát vadásznak.” A nyomozás során érdekes felfedezéseket tettek az axolotl viselkedésével kapcsolatban. „Megállapítottuk, hogy néhányan a legtöbb időt egy másik egyed mellett töltik – mintha barátságokat kötöttek volna” – magyarázta Dr. Ramos.

Ironikus módon ezek a karizmatikus szalamandrák a világ laboratóriumaiban és házikedvencként tartott akváriumokban számos példányban megtalálhatók. A faj biológiailag lenyűgöző, mert elképesztő képességgel bír, melynek révén bármely testrészét képes regenerálni, ha az megsérül vagy elveszik. Jelenleg kutatások folynak annak megértésére, hogy ezt a képességet orvosi célokra is hasznosítani lehetne. Azonban Mexikóváros zavaros vizes élőhelyein még rengeteg munka vár a kutatókra, hogy megtisztítsák és helyreállítsák az élőhelyet, és esélyt adjanak a vadon élő axolotlnak a regenerálódásra. „Sok állat világszerte elveszíti az élőhelyét” – figyelmeztetett Dr. Ramos. „A helyreállítási projektek nem egyszerűek, de lehetségesek – csak sok emberre van szükség hozzá. Nem szükséges tudósnak lenni ahhoz, hogy részt vegyünk – mindenkinek lehetősége van segíteni.”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm2xr2jzelyo