Dínók tömegsírjának rejtélye a Halál Folyóján

Alberta állam buja erdőségei alatt egy monumentális tömegsír rejtőzik, amelyben több ezer dinoszaurusz maradványai találhatóak. Ezek az ősi állatok egyszerre, egy végzetes napon haltak meg, és most egy paleontológusokból álló csapat érkezett a Pipestone Creekhez, amelyet találóan „Halál Folyójának” neveznek, hogy megfejtsenek egy 72 millió éves rejtélyt: hogyan is haltak meg ezek a dinoszauruszok? A nyomozás pontos kezdete egy nehéz kalapács határozott csapásával indul, amellyel fel kell törni a vastag kőréteget, amely a professzor, Emily Bamforth által vezetett ásatás alatt „paleogoldnak” nevezett területet fedi. Mialatt a csapat a finomabb feladatokra összpontosít, hogy eltávolítsák a föld és por rétegeit, a fosszíliák között keveredett csontok lassan kezdenek előbukkanni. „Az ott a nagy csontdarab, amit úgy hiszünk, a csípő része,” mondja Bamforth professzor, miközben kutyája, Aster figyelmeztet, ha bármilyen közeli medvét észlel. „Aztán itt van ez a sok hosszú, vékony csont. Ezek mind bordák. És ez egy érdekes darab – a lábujj csontjának egy része. Ez itt pedig egy igazi Pipestone Creek-i rejtély.” A BBC News stábja is jelen van, hogy tanúja legyen ennek a prehisztorikus temetőnek és lássa, hogyan rakják össze a kutatók a nyomokat. Számtalan fosszíliát gyűjtöttek a helyszínről, és folyamatosan újabb felfedezések születnek.

A csontok mind a Pachyrhinosaurus nevű dinoszauruszhoz tartoznak, amely a Triceratops közeli rokona volt. Ezek az állatok a késő krétakorban éltek, körülbelül öt méter hosszúak és két tonnát nyomtak. Nagy fejük volt, amelyet jellegzetes csontos gallér és három szarv díszített. A legmeghatározóbb jellemzőjük egy nagy kiemelkedés volt az orrnyergükön, amelyet „boss”-nak neveznek. Az ásatás szezonja épp most indult, és ősszel ér véget. A csapat által vizsgált kis területen a fosszíliák rendkívül sűrűn helyezkednek el; Bamforth professzor becslése szerint négyzetméterenként akár 300 csont is található. Eddig egy teniszpálya méretű területet ástak ki, de a csontok ágyazata egy kilométer hosszan terjed a domboldalon.

A paleontológusok úgy vélik, hogy a dinoszauruszok hatalmas csordákban vonultak, több száz mérföldet megtéve délről észak felé, ahol a nyári időszakot töltötték. Az a terület, amely sokkal melegebb éghajlattal rendelkezett, mint ma, gazdag vegetációval volt borítva, így bőséges táplálékot biztosított e hatalmas növényevő állatok számára. „Ez egyetlen közössége egyetlen fajnak egy időpillanatra, és ez egy óriási mintanagyság. Ilyen szintű összegyűjtés a fosszilis leletek között szinte soha nem fordul elő,” mondja Bamforth professzor.

De Alberta északnyugati része nemcsak a Pachyrhinosaurus otthona volt. Még nagyobb dinoszauruszok is kóboroltak ezen a vidéken, és tanulmányozásuk elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük ezt az ősi ökoszisztémát. Két órás autóútra a Deadfall Hills-hez érkezünk, ahová sűrű erdőkön át vezet az út, ahol át kell kelni egy gyors folyású folyón, és csúszós köveken kell megkapaszkodni. Itt ásni már nem szükséges; óriási csontok hevernek a part mentén, amelyeket a víz kimostott a sziklákból, és már csak arra várnak, hogy felvegyék őket. Gyorsan felfedezünk egy hatalmas csigolyát, valamint bordák és fogak darabjait a sárban. Jackson Sweder paleontológus különösen érdeklődik egy dinoszaurusz koponyájának tűnő darab iránt. „Amit itt találunk, az zömében egy kacsacsőrű dinoszaurusz, az Edmontosaurus. Ha ez egy koponyacsont, ez a dinoszaurusz nagy – valószínűleg 10 méter hosszú,” mondja.

Sweder a közeli Grande Prairie város Philip J Currie Dinoszaurusz Múzeumának gyűjteményvezetője, ahol mindkét óriás csontjait megtisztítják és elemzik. Jelenleg egy hatalmas Pachyrhinosaurus koponyán dolgozik, amely körülbelül 1,5 méter hosszú és „Big Sam” néven ismert. A frill tetején kellene lennie a három szarvnak, de a középső hiányzik. „Minden elfogadhatóan teljes koponyának van egy tüskéje ott,” mondja. „De ennek a kis unikornis tüskéje úgy tűnik, hogy hiányzik.”

Az évek során a múzeum csapata 8000 dinoszaurusz csontot gyűjtött össze ezen a különleges helyszínen, és a labor felszíne fosszíliákkal van borítva; minden méretű Pachyrhinosaurus csontjai megtalálhatóak, a fiataloktól az idősebbekig. Annak a sok állatnak az anyaga lehetővé teszi a kutatók számára, hogy többet megtudjanak a dinoszauruszok biológiájáról, megválaszolva a kérdéseket arról, hogyan nőtt a faj és milyen volt a közösség felépítése. Ezen kívül megvizsgálhatják az egyéni variációkat is, hogy lássák, hogyan emelkedhetett ki egy Pachyrhinosaurus a csordából – ahogy Big Sam esetében is lehetett.

Mindez a részletes kutatás a múzeumban és a két helyszínen segít a csapatnak megválaszolni a létfontosságú kérdést: hogyan halt meg annyi állat egyszerre a Pipestone Creeknél? „Úgy gondoljuk, hogy ez egy szezonális migráló csorda volt, amely egy katasztrofális eseménybe keveredett, amely gyakorlatilag kiirtotta, ha nem is az egész csordát, de egy jelentős részét,” mondja Bamforth professzor. Minden jel arra utal, hogy a katasztrofális esemény egy hirtelen árvíz volt – talán egy hegyek felett tomboló vihar, ami megállíthatatlan víztömeget zúdított a csordára, fákat tépve ki a gyökerükből és sziklák mozgatásával. Bamforth professzor szerint a Pachyrhinosaurusoknak esélyük sem volt. „Ezek az állatok nem tudnak gyorsan mozogni a hatalmas számuk miatt, és nagyon nehézkesek – ráadásul úszni sem tudnak jól.”

A helyszínen talált kövek mutatják a gyors folyású víz által keltett üledékrétegeket, mintha a rombolás időben megfagyott volna, és kővé vált volna. De ez a rémálom a dinoszauruszok számára most egy álom a paleontológusoknak. „Tudjuk, hogy minden alkalommal, amikor idejövünk, 100%-os garanciával találunk csontokat. És minden évben felfedezünk valami újat a fajról,” mondja Bamforth professzor. „Ezért jövünk vissza, mert mindig új dolgokat találunk.” Amint a csapat összepakolja a szerszámait, hogy egy másik napra távozzon, tudják,

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c0k3x8lmje1o